Tudomással bírok egy esetről, amely eléggé negatívan minősítheti a gyámügyi és gyermekvédelmi rendszert (is). Az eset röviden összefoglalva:
- Az Iskola 2015 szeptemberében jelezte a Rendőrségnek a kiskorúnak a nevelőapja általi bántalmazását. Az Iskola állítólag nem értesítette minderről a területileg illetékes III. ker. Gyámügyet és az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központot. Állítólag a Rendőrség sem értesítette minderről a „Gyámügyet”.
- A Rendőrség először 2016 júliusában hallgatta meg a bántalmazott kiskorút – a 2015 szeptemberében tett feljelentést követően.
- A Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ 2016 december elején (vagyis: hónapokkal a kiskorú sérelmére elkövetett folytatólagos bántalmazás végetti büntetőeljárás megindítása után) közölte az anyával (vagyis a bántalmazó nevelőapa feleségével) hogy azonnali hatállyal ki kell emelni a háztartásából a bántalmazó kiskorút, és egyben az apjánál történő elhelyezést javasolt.
- 2016. december közepén-végén az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ „korrigált” a korábbi álláspontján abban, hogy úgymond meg kell várni a független orvosszakértői vizsgálat eredményét.
- Ez idő alatt a bántalmazott kiskorúnak két alkalommal pszichológushoz is kellett mennie. A pszichológus általi jelentés továbbítva lett a Rendőrség részére 2017 januárjában. „Tudomásom és harmadkézből származó információim szerint” a pszichológus megpróbálta arra „orientálni” a bántalmazott kiskorút annak érdekében, hogy „akarjon” az anyjával és az őt bántalmazóval egy háztartásban maradni.
- A BFKH III. ker. Gyámhivatal 2017 áprilisában jelezte az apának, hogy őhozzájuk került az ügy. Kérdés, hogy mi történt az ügyben 2016 decemberétől 2017 áprilisáig – és még inkább 2015 óta.
- A Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ egyértelműen a bántalmazott kiskorúnak az apánál történő elhelyezését javasolta. Ennek ellenére a BFKH III. ker. Gyámhivatal először nem akart hallani a bántalmazott kiskorúnak a családból történő kiemeléséről, majd az anyai nagymamánál (vagyis a bántalmazó nevelőapa anyósánál) történő elhelyezést javasolta. Miután ebbe a bántalmazott kiskorú apja nem egyezett bele, a BFKH III. ker. Gyámhivatal a bántalmazott kiskorú anyjának testvérének a fiánál (vagyis egy sokadrangú oldalági rokonnál) történő elhelyezést javasolta, amire az apa szintén nemet mondott – miközben a bántalmazott kiskorú nemet mondott arra, hogy az anyjával és bántalmazójával maradjon.
- A BFKH III. ker. Gyámhivatal 2017. április közepén hallgatta először a bántalmazott kiskorú apját. A meghallgatásról készült jegyzőkönyv eléggé „ezen is túlvagyunk, lapozzunk…” „magunkat lealibiztettük-szagúra” sikerült.
- A bántalmazott kiskorú a BFKH III. ker. Gyámhivatalnak köszönhetően a bántalmazójával volt kénytelen együtt lakni - miközben soha nem volt hajlandó intézkedni amiatt, hogy az anya folyamatosan gátolta az apát a láthatási joga gyakorlásában.
- Nem oly régi fejlemény, hogy a bántalmazott kiskorút az anyja (vagyis a bántalmazó felesége) önkényesen elköltöztette a saját anyjához (akit a Bíróság a gyerek anyjával együtt családon belüli erőszaknak minősíthető erőszakos-tettleges bűncselekményért bűnösnek mondta ki a bíróság – ráadásul a tettleges cselekmény a kiskorú gyerekeik előtt követték el) költöztette – mégpedig teljesen önkényesen. Az illetékes BFKH III. ker. Gyámhivatal – valamint a Szociális és Gyámügyi Főigazgatóság - továbbra sem hajlandó döntést hozni a bántalmazott kiskorú anyjától való elhelyezésről – és nem hajlandó tudomást venni, az anya általi “családi állapot jogellenes megváltoztatásáról”, ami így talán a BTK 213§ szerint minősíthető – és nem hajlandó megtenni azon intézkedéseket, melyek hivatali kötelessége lenne.
- Ezen kívül az anya az elmúlt két alkalommal nem tette lehetővé az apa számára a láthatási jog gyakorlását (ahogy a múltban elég gyakran tette); tudomásom szerint hetek óta nincs kapcsolat az apa és a gyerekei között, mert az anyjuk önkényesen meggátolja azt (többek között a bántalmazó segítségével).
- A legutóbbi fejlemény pedig az, hogy a bántalmazott kiskorú nagyanyja - akihez az anya “családi állapot jogellenes megváltoztatása" keretében és által költöztette át a bántalmazott kiskorút - az apa politikai világnézetére (konkrétan: jobbikos szimpátiájára) hivatkozva tagadta meg az apától a láthatási jog gyakorlását. EZ ÍGY SZERINTEM MÁR GYŰLÖLET-BŰNCSELEKMÉNY a "nagymama" részéről!
Ennek a mocskos és sötét történetnek vannak súlyos előzményei és egyéb minősítő körülményei is.
- A bántalmazott kiskorú anyját és annak anyját, valamint a bántalmazó nevelőapát a bíróság jogerősen elítélte családon belüli erőszaknak tekinthető erőszakos, tettleges bűncselekményért. Akkor sem volt hajlandó semmit sem tenni a III. ker. Gyámhivatal.
- Korábban is felmerült adat arra nézve, hogy a nevelőapa folytatólagosan bántalmazza a nevelésére bízott kiskorút… az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központnak erről 2006 óta van tudomása. Ezek után és ez idő alatt nem volt hajlandó lépéseket tenni a III. ker. Gyámhivatal.
- Az anya folyamatosan gátolta az apát a láthatási jogának gyakorlásában – akár direkt, akár indirekt módon. A láthatási jog önkényes korlátozása és akadályozása tárgyában az elmúlt évtizedben (!) nem volt képes és nem volt hajlandó intézkedni a III. ker. Gyámhivatal.
- Szinte zaklatási jelleggel áll elő az anya gyerektartásdíj emelési követelésekkel, illetve fiktív tartásdíj-elmaradási követelésekkel. A legdurvább eset az volt, amikor az apának végrehajtás megszüntetése iránt indított peres eljárásban több évnyi (!) pereskedés után a bíróság jogerősen mondta ki, hogy a végrehajtás és a követelés megalapozatlan és jogtalan volt. Amióta az anya számára kedvezőtlenül látszik alakulni a bántalmazott kiskorú ideiglenes elhelyezésének ügye, megint előállt egy korábbiakhoz hasonlóan fiktív tartásdíj-elmaradási követeléssel – szerintem csak azért, hogy így is presszionálja az apát a bántalmazott kiskorú elhelyezésének ügyében.
- A BRFK azóta sem volt képes lezárni az büntetőügyet. A bántalmazót hónapokkal a kiskorú sértett kihallgatása után hallgatták meg. Valamit elmond a BRFK eljárásáról, hogy a kiskorú sértettet ügyvéd, kirendelt gyám, illetve törvényes képviselője nélkül hallgatták ki – kihallgatásán az apa sem lehetett jelen.
- A bántalmazásoknak igencsak súlyosaknak kellett lenniük, ha azok az iskolának, a pedagógusnak feltűntek. Ráadásul a bejelentést kezdeményező pedagógus szerint a bántalmazás folytatólagos lehetett, mert a bejelentés kezdeményezésekor a sokadik alkalommal tapasztalta a bántalmazott kiskorún a bántalmazás nyomait. Sokat elmond a bántalmazások mibenlétéről és “módszertanáról” az, hogy a bántalmazó még arra is ügyelt, hogy ruha által nem fedett testrészeken ne maradjon látható nyoma a bántalmazásainak. És mindezek után a BFKH III. ker. Gyámhivatal nem képes vagy nem hajlandó meghozni a bántalmazott kiskorú érdekében és védelmében szükséges döntést – mely csak az apánál történő elhelyezés lehet.
- Az anyáról is szinte mindent elmond az, hogy nem a saját gyermeke, hanem a gyermeke bántalmazója mellett állt és áll ki mindvégig az eljárás során. Ez is azt mutatja, hogy szerintem nem a gyermeke érdekli, hanem szinte kizárólag a gyermekének nála létéhez kapcsolódó anyagi és jogi előnyök megtartása.
- Nem vagyok szakértő, pszichológus és egyéb, témabeli szakember – de mint olyan, akit gyerekkorában nemegyszer súlyosan bántalmaztak, a magam módján tudok egyet és mást a témában. Volt alkalmam többször találkozni a bántalmazott kiskorúval – és megítélésem szerint a „bántalmazás” sokkal súlyosabb lehetett annál, például hogy „hát elcsattant pár makarenkói pofon”, agy „nadrágszíjjal verte el”.
- Végül: ott van azon „apróság”, hogy a bántalmazott kiskorú anyja állítólag rokona az egyik megyeszékhely fideszes polgármesterének (aki az országos politikában is igen nagy befolyással bír), valamint igen jó személyes kapcsolatokkal rendelkezik a fővárosi gyámügyi igazgatásban illetve bírósági munkatársak és bírák tekintetében Budapesten (mint volt munkahelye okán).
Vajon ez a valódi oka, hogy a BFKH III. ker. Gyámhivatal nem képes vagy nem hajlandó (?) a bántalmazott kiskorú érdekében meghozni a megfelelő, vagyis az apjánál történő elhelyezésről szóló döntést? Vajon ennyire nem számít egy bántalmazott kiskorú érdeke, csakhogy a személyes protekciós és politikai kapcsolati tőkén keresztül meglévő nexusok érdekében tett „szívességek” kiszolgálása meglegyen? Vagy ha már túl késő lesz, akkor majd valami olyasmi lesz a "rendszer válasza", mint pl. a gödi TopHáz ügyében, miszerint „amit láttatni akarnak, az nincs is”? Tán szó szerint vérnek kell folynia ahhoz, hogy a Gyámhivatal érdemben és kizárólag a bántalmazott kiskorú(ak) érdekében is végezze a munkáját? És akkor még ott van a Szociális és Gyámügyi Főigazgatóság is, amely szintén tudomással bír az esetről - és szintén nem hajlandó semmit sem tenni a bántalmazott kiskorú, illetve bántalmazó szankcionáltatása érdekében.
Magyarország 2017 :( - "köszönjük" FIDESZ.
