Életem története mindig újabb és újabb meglepő sztorikat hoz össze. Ezúttal van az, hogy a Brexitániában élő és már brit állampolgár öcsém, meghívott magához bő egy hétre. Eredetileg autóval mentem volna, de az öcsém rövidre zárta a témát azzal, hogy megrendelte nekem a repülőjegyet és elküldte. Szóval, repülni fogok :). De nem is ez a lényeg. A Magyar Vejedelemségben tavaly elfogadták a Rabszolgatörvényt, mely indukálta azt, hogy a közszférában is módosították a munkavégzés szabályait - persze nem a munkavállalók javára. A KIT-nek nevezett törvény (2018. évi CXXV. tv.) megkurtította a kormánytisztviselők szabadságait - nekem személy szerint kilenc nappal (!) kevesebb szabadság jár 2019-re, mint a régi szabályozás szerint.
Visszatérve oda, hogy az öcsémnél leszek bő egy hetet Brexitániában. Valahogy Brexitániában kissé másként mennek a dolgok és másként viszonyulnak a munkáltatók a munkavállalókhoz. Öcsém lelkendezett azon, hogy azért hogy engem - vagyis, Brexitánián kívül élő, fogyatékkal élő közvetlen hozzátartozóját - legalább egy hétre vendégül lét Brexitániában, ezért az éves szabadságain felül pluszban még három nap fizetett szabadságot kapott a közszolgáltató munkáltatójától. Persze ehhez el kellett küldeném a fogyatékosságom igazoló orvosi igazolást (amire itthon SZJA kedvezményt kapok), amit szkennelt formában is hitelesnek fogadott el a munkáltatója. És ha ez mind nem lenne elég, nekem, mint a közszolgáltató munkáltató munkavállalójának fogyatékos közvetlen hozzátartozójának ingyen lesz abban a városban és a két szomszédos városban a helyi tömegközlekedés valamint a hátrom város közötti helyközi járaton való utazás.
Szóval: Brexitániában úgy viszonyulnak a munkavállalókhoz, a Magyar Vejedelemségben pedig így.
