Megtörtént az önkormányzati választás Józsefvárosban is. Országosan a részvételi arány 44,30% volt, Józsefvárosban 31,94%. A Józsefvárosi választópolgárok 31,94%-a 57,17%-a Kocsis Mátét választotta Józsefváros polgármesterének. Ezen kívül mindegyik józsefvárosi helyi választókerületben a FIDESZ-KDNP jelöltje nyert. A végeredmény egyértelmű – de szerintem az eredményt adó szavazóköri adatok, valamint a választás előzményei és körülményei megérdemelnek némi „elemzést”. Egyértelmű a FIDESZ és Kocsis körzetvezető győzelme, illetve az ellenzék veresége. Az ellenzék vereségén belül nekem kifejezetten öröm az, hogy a Jobbik Józsefvárosban mélypontra került, és semmiképp sem jelentős politikai tényező az egykor volt Nyilaskeresztes Párt szellemi örököse és politikai jogutódja.
Józsefvárosban az önkormányzati választás egyértelműen szabad és törvényes volt – a kampányidőszakot már nem merném tisztességesnek nevezni.
Kocsis Máté és a FIDESZ-KDNP győzelmét nagyban elősegítette az is,
- hogy a helyi sajtóban az ellenzéki jelölteknek szinte semmi megszólalása és megjelenése nem volt. Az önkormányzat költségvetéséből finanszírozott „Józsefváros” c. önkormányzati újság majd mindegyik számában volt 1-2 oldalas interjú Kocsis körzetvezetővel, valamint cikkek Kocsis körzetvezető minden nemzetiszín szalagátvágásáról. A körzeti FIDESZ-KDNP képviselők mindegyik megjelenhetett az önkormányzati újságban fél-egyoldalas cikkek erejéig – persze összekötve alkalmi szalagátvágásos avatásokkal. Ezzel szemben az ellenzéki képviselőjelöltekről szó szerint egy karakter sem szerepelt az önkormányzat lapjában; az ellenzéki polgármesterjelöltek döntő többségéről mindössze egy 5X5 cm apróhirdetési felületben jelent meg egy fotó, illetve egy-egy mondat, valahonnan kiragadott idézetként. A képviselő-testületben eddig is volt négy párt pedig megkapta a maga fél oldal terjedelmét – persze közöttük a FIDESZ-KDNP is. Persze, a jobbikos és a szocdemes jelölttel egész oldalas interjú volt. Így az önkormányzat lapja a kampányidőszakban tulajdonképp Kocsis Máté és a józsefvárosi FIDESZ-KDNP kampányát szolgálta ki, az elvárt közszolgálatiság, kiegyensúlyozottság és pártatlanság helyett.
- egészen véletlenül pont a választási évre lettek időzítve a nagy és látványos közterületi rekonstrukciók, parkfelújítások, valamint a jelentősebb beruházások átadás-átvétele. Persze, melyek avatása újabb megjelenés tudott lenni Kocsis körzetvezetőnek, és tökéletesen kiszolgálta a józsefvárosi FIDESZ-KDNP kampányérdekeit. Jól irányított ütemezés következtében Józsefvárosban a Palotanegyeden és a Tisztviselőtelepen kívül több beruházás és avatás történt 2014-ben, mint 2010-2013 között összesen. Persze, minden jelentéktelenebb és kisebb beruházás, munkálat befejezésénél kifeszítésre került egy nemzetiszín szalag, melyet sajtófotó vakuvillanása mellett vághatott át Kocsis körzetvezető és/vagy a FIDESZ-KDNP körzeti képviselője. Érdekes módon, a 2010-2013 között elkészült/kivitelezett dolgok kb. 90%-ánál sehol nem volt szalagátvágás és képviselő sem. Polgármester meg pláne nem.
- és persze el kell mondani, hogy a józsefvárosi FIDESZ-KDNP, valamint Kocsis körzetvezető választási kommunikációja profin volt kivitelezve. Körzetenként lebontva az önfényezés, valamint a kampányidőszaki kamumesék is. Csúnya részletkérdés, hogy az önkormányzat költségvetéséből gazdálkodó JóHír nonprofit Kft is előrukkolt egy kiadvánnyal, mely érdekes módon pont Kocsis körzetvezető és a FIDESZ-KDNP kampányérdekeit szolgálta ki. És a fideszközeli Helyi Témáról sem szabad elfeledkezni – melynek évente több tízmilliós bevétele van az önkormányzat által megvett hirdetési felületekből; és persze csak és kizárólag Kocsis körzetvezető meg a józsefvárosi FIDESZ-KDNP kampányérdekeit szolgálta ki.
Kocsis körzetvezető és a józsefvárosi FIDESZ-KDNP választási győzelmét nemcsak a hatalomban levés helyzeti előnye (és vajon a kezükben lévő hatalommal való bármilyen visszaélés) segítette elő; hanem a józsefvárosi ellenzék totális csődtömeg mivolta és balfaszsága. A józsefvárosi ellenzék csak azt hibázta el a kampányában, amit el lehetett hibázni.
- a „koordinált indulás” keretében Józsefvárost a maguk részéről rögtön az elején feladták. Ezek után várták volna azt, hogy azok a józsefvárosiak komolyan vegyék őket, akik nem szerették volna tovább Kocsis körzetvezető józsefvárosi autokráciáját?
- a közterületi kampányuk gyér, passzív és inaktív volt. Ebben az is közrejátszatott, hogy a kampány hevében frissen telepített új térfigyelő rendszer arcfelismerő protokolljától tarthattak a józsefvárosiak… különösen azok, akik egzisztenciája jelentősen függ az önkormányzattól (pl. közalkalmazottak, közmunkások). Na igen: Kocsis Lucifer megmutatta, hogy hogyan tud embertelenül is elbánni azzal, akit ellenségének tekint. Érthető okokból egyik érintett sem akarta elveszíteni a közalkalmazotti vagy közmunkás munkáját, csak mert odament bármelyik ellenzéki standhoz és csevegett az ellenzéki aktivistákkal… és mindezt „valakik” „meglátták” és „jelenthették”.
- a kampányuk gerincét jellemzően az internet világában gründolták – ezen belül pedig az országos elektronikus sajtóra koncentrálva. Pedig a józsefvárosi választók döntő többsége nem az internetről tájékozódik – pláne nem az ellenzéki hírportálokon. Ami meg interneten kívül volt ebben a kategóriában, az meg az országos sajtó. Tudomásul kellene venni, hogy Józsefváros szegényebb sorsú lakosainak nem telik a napilapok megvásárlására és bővített kábeltévé előfizetésre sem. És a választók között igen nagy arányban vannak ők.
- a választókkal való személyes kontaktus szinte stand-by üzemmódban ment. Valamiért azt hitték, hogy elég teríteni a szórólapokat a postaládákba, és csak ettől megvilágosul Józsefváros népe. Szerintem a józsefvárosiak döntő többsége lendületből küldte a szemetesbe a választási szóróanyagokat és kiadványokat… pártállástól függetlenül. Pedig pont a Szegregátumban, a Magdolna Negyedben, a „Reménytelenség Völgye” jellegű városrészekben kellett volna a személyes kontaktus a választókkal az aktivisták által. Ez valamiért elmaradt. Jóvátehetetlen hiba volt ez.
- a szórólapjaik is eléggé vérszegényre sikerültek. Kivitelezésüket tanítani kellene, mint a politikai marketing elrettentő példáit. Vajon miből gondolták, hogy attól fognak rájuk szavazni a józsefvárosiak, hogy egy A/5 terjedelmű papírra rávetnek pár pármondatos kampánylózungot, az esetek 90%-ában mindennemű konkrétum nélkül?
- az ellenzék jellemzően értelmiségi jelöltjei értelmiségi üzemmódban gondolkodtak a józsefvárosi választókról, és ilyen üzemmódban kommunikáltak velük. Pedig Józsefváros nagy részén, a Corvin Sétánytól és a Csarnok negyedtől keletre jellemzően „egyszerű munkásemberek” és „egyszerű népek” lakják Józsefvárost. Talán tanulhatnának az ellenzékiek Ho Si Minh egykor volt vietnami kommunista vezér kommunikációs stratégiájából. Az illegalitás éveiben a kommunista párt szamizdat újságját úgy szerkesztette, hogy a cikkeket a megjelenés előtt fel kellett olvasni egy olvasni tudó, de írni nem tudó földművesnek – és addig kellett korrigálni a cikket, amíg a földműves meg nem értette a cikk mondanivalóját az első felolvasásra. Az ellenzék nem így kommunikált – és meg is látszik a választási eredményén.
- egy jól irányzott kampányt nem a választást megelőző egy-két hónapban kell elkezdeni; hanem jó esetben a választási évet megelőző esztendőben. Amikor is közérthető és könnyen emészthető helyi kiadványok által kell közvetíteni a tudatokig eljuttatandó információkat, jól irányzott lakossági fórumokkal vegyítve. Aztán jöhetnek az aktivisták a személyes felkeresésekkel és az ideológiával történő házalással. Aztán mehet élesben a kampány a hagyományos módszerekkel. Idén a józsefvárosi ellenzék viszont teljesen ignorálta a „suttogó propaganda” eszköztárát. Meg is látszik a választási (le)szereplésükön.
Szóval: a józsefvárosi ellenzék a maga hibasorozatával maga is masszívan hozzájárult saját csúfos vereségéhez és Kocsis körzetvezető, valamint a józsefvárosi FIDESZ-KDNP választási győzelméhez.
Ami mindenképp szóra érdemes, az a kirívóan alacsony részvételi arány. Értelemszerűen a Kocsis körzetvezető lakóhelyét jelentő (és a 2006-2013 között kb. 12-15 milliárd fejlesztési forráshoz jutott) Palotanegyedben, valamint a FIDESZ-KDNP másik jelentős szavazóbázisát jelentő Tisztviselőtelepen volt az átlagnál magasabb a részvétel. A Szegregátum 10 szavazókörében (35, 36, 37, 42, 43, 51, 52, 53, 61, 62) az átlag részvétel 23,27% volt. A Szegregátum 10 szavazóköréből kettőben 20% alatt volt a részvétel. Ahol még szintén ijesztően alacsony volt a részvétel, az a Kálvária tér, Orczy tér, Teleki tér, Mátyás tér között lévő szavazókörök, és a Mátyás térrel szomszédos szavazókörök (jellemzően a Magdolna Negyed). Józsefvárosban a legkisebb részvétel pont azokban a szavazókörökben voltak, ahol a roma lakosság aránya nagyobb, jelentősebb vagy jelentős (és abban a Józsefvárosban, ahol az ország egyik legnagyobb roma közössége él kvázi „egy tömbben”). A szavazókörök eredményei alapján megalapozott a gyanú, hogy a józsefvárosi roma lakosság full inaktív volt a választáson. A részvételi adatok alapján ezt a politikailag jellemzően inaktív választói csoportot egyáltalán nem sikerült az ellenzéknek megszólítania, viszont jó eséllyel elveszítette a FIDESZ-KDNP Józsefvárosban. Ezen kívül a korábbinál is alacsonyabb volt a részvétel a Corvin Sétány, a Lakótelep és a Szegregátum közötti „peremvidéken” is (15, 17 és 18. sz. szavazókörök), ami azt jelentheti, hogy az itteni lakosság teljesen elvesztette a hitét és a reményét arra nézve, hogy Józsefváros valóban újjáépül. És úgy tűnik, hogy Kocsis körzetvezetőnek és kommunikációjának nem sikerült sem megvenni, sem megvezetni a 31. sz. szavazókör választóit – ahol a 2014-es választási évben több ingatlan-felújítás történik, mint a korábbi három évtizedben; és ahol a részvételi arány mindössze 15% volt.
A Jobbik – legnagyobb örömömre – Józsefvárosban a 2014-es választások után jelentéktelen tényező lett. A jövőt illetően pedig remélem, hogy egy végérvényesen elmúló rosszullét. A Jobbik jellemző szavazóbázisa Józsefvárosban a Tisztviselőtelep és a Corvin Sétány volt. Szerintem a Jobbik józsefvárosi visszaszorulásában jelentős szerepe lehetett a józsefvárosi FIDESZ-KDNP és Kocsis körzetvezető kommunikációjában mindig is megvolt rasszista retorikának. Mely keretében többek között kiállt Bayer Zsolt mellett a „patkányozós” cikke kapcsán, vagy amikor megakadályozta, hogy roma kulturális központ nyíljon a volt Dekoratőr Iskola épületében – vagy mikor ki akarta ebrudalni a Roma Parlamentet Józsefvárosból. És nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a 2008-as józsefvárosi gárdajárás során Kocsis Máté, akkor alpolgármesterként a Magyar Gárda mellett állt ki. Ezzel a rasszista retorikával sikerült visszaszorítania a Jobbikot – de egyúttal sikerült politikailag teljesen inaktívvá tenni a józsefvárosi roma szavazókat. A romák szavazati aktivitása 2014 előtt Józsefvárosban volt a legmagasabb arányú az országban – idén szerintem a romák szavazási aktivitása mélyen az ebbéli országos átlag alá került, ha épp nem a legminimálisabb szintre az ebbéli országos viszonylatban. Ezen azon intézkedések sem segítettek, mellyel a józsefvárosi cigányzenészek helyzetén kívánt segíteni az önkormányzat, a célzott közmunkaprogramok, vagy épp a Muzsikus Cigányok Emlékművének avatása sem javított ezen. Na igen: a mindennapok rasszizmusa ellen nem emlékművek avatásával kell tenni, hanem a mindennapok gyakorlatával.
Ahhoz képest, hogy egy kivétellel minden választókerületben a FIDESZ-KDNP képviselői nyertek, a 62 szavazókörből mindössze 17-ben nyert a FIDESZ-KDNP jelöltje 50%-al vagy annál nagyobb arányban. És ebből a 17 szavazókörből mindössze kettő van a Palotanegyedben, és hét van a Magdolna Negyedben – és persze a Tisztviselőtelep mind a 3 szavazókörében is 50%-nál nagyobb szavazattöbbséggel nyert a FIDESZ-KDNP jelöltje. A hét Magdolna negyedbeli szavazókör egyben olyan szavazókör is, ahol a részvételi arány a józsefvárosi átlag alatt van. Mindezen adatokból lehet arra következtetni, hogy Józsefváros roma választóinak szavazatait nem tudta „megvásárolni” sem a hatalmon lévő FIDESZ-KDNP (pl. a pont a választási évre időzített [látvány?] beruházásokkal), és sem a józsefvárosi ellenzék. Elég érdekes arány az, hogy amíg Kocsis körzetvezető bő 57%-al nyerte a polgármester-választást, addig a szavazókörökben a FIDESZ-KDNP egyéni jelöltjei döntően 50% alatti szavazataránnyal nyertek. Ergo: ha részeire szedjük a választási végeredményt, és megnézzük azokat a részadatokat, akkor az jön ki belőle, hogy bizony szoros volt a FIDESZ-KDNP választási győzelme – akárcsak április 6.-án. Úgy tűnik, hogy sok józsefvárosi nem hisz Kocsis körzetvezető „Józsefváros Újjáépül” kommunikációjának, valamint a kampányidőszaki kamumeséknek; de egyben komolyan vehette a FIDESZ-KDNP prominenseinek kampányidőszakban elhangzott üzenetét, mely szerint központi és EU forrás csak az Orbán-kormány szája íze szerinti önkormányzatoknak fog jutni.
ÍGY VALAMIVEL TÖBB MINT NEGYVENEZER JÓZSEFVÁROSI AZZAL MONDOTT VÉLEMÉNYT A HELYI POLITIKÁRÓL ÉS A POLITIKAI „ELITRŐL” HOGY TÁVOL TARTOTTA MAGÁT TŐLE ÉS A VÁLASZTÁSTÓL. És ők masszívan a józsefvárosi kétharmad.
Akárhonnan vakarjuk a kérdést: 2014-2019 között a józsefvárosi politikának komoly feladata és kihívása lesz, hogy politikailag aktívabbá tegye az igencsak inaktív józsefvárosi választókat – többek között a roma etnikumhoz tartozókat, a Kocsis körzetvezető és a Józsefvárosi FIDESZ-KDNP által semmibe vett és semmibe nézett Szegregátum lakosságát, a „Reménytelenség Völgye” jellegű negyedek választóit. És ez a feladat várja mind Kocsis Körzetvezetőt és a józsefvárosi FIDESZ-KDNP-t, illetve a józsefvárosi demokratikus ellenzékhez tartozókat. Viszont az Élet megy tovább…
U.i.: elnézést a térkép/kép minőségéért - abszolút amatőr vagyok a legalapvetőbb rajzprogramokban is.
